Az élethosszig tartó tanulás már önmagában nem újdonság ha a szakmai tudásunkról van szó. A szaktudást a 20. században még megszerezhettük az iskolapadban, és nagyrészt biztosítva is volt a karrierünk. A 2000-ben a megszerzett tudás „lejárati szavatossága” azonban még 20 év volt, 2020-ban viszont már csak 5 évről beszélhetünk. A technológia olyan mértékben változik pár év alatt is, hogy ilyen gyorsan elévülhet a tudásunk. Emiatt gyakorlatilag mindennapos feladatukká válik új tudást megszerezni, innovációt létrehozni.
A szaktudás mellett felértékelődtek azok a képességek, kompetenciák, amelyek hasznunkra válnak a váratlan helyzetekre való reagálásban és a folyamatosan átalakuló munka világában is segítenek bennünket. Az élethosszig tartó tanulás mellé így a szótárba bekerül az élethosszig tartó kompetenciafejlesztés (lifelong skilling) is. Ehhez egy szemléletváltás is szükséges a munkavállalók részéről, nyitottság az újdonságok befogadására.
A szakképzésben pedig elengedhetetlen a munkaerő átképzése és folyamatos továbbképzése, hogy a 21. századi kihívásokkal felvehessék a versenyt.
